Behívták az oroszokat

Orosz hírszerzők érkeztek Budapestre a választások befolyásolása céljából

Egy hete írt posztomban a hazai választások befolyásolására irányuló hamis zászlós műveletek kapcsán hoztam fel példaként a tavalyi moldáviai választásokat, melynek eredményét az orosz titkosszolgálatok komplex stratégia keretében próbálták meg a saját javukra billenteni. A posztot az a szervezeti ábra illusztrálta, amelyet a moldáv titkosszolgálat készített az orosz titkosszolgálati műveletről. Az írás célja azoknak a műveleti mintáknak az ismertetése volt, amelyek alapján modellezni lehet az itthon várható beavatkozási cselekményeket is.

Erre fel tegnap este Panyi Szabolcs a VSquare hírlevelében arról számolt be, hogy európai nemzetbiztonsági szolgálatok képviselőitől azt a tájékoztatást kapta, hogy

a moldáviai választások befolyásolásáért felelős orosz csapat Magyarországra érkezett. A VSqure ezen értesülését én is meg tudom erősíteni.

Mai nap további információkat közölt Panyi Szabolcs: ezek szerint egyrészt az Egyesült Államok is az orosz hírszerzők Magyarországra érkezéséről tájékoztatta szövetségeseit, továbbá a három orosz hírszerző már hetek óta Budapesten van, és személyazonosságuk ismert a szolgálatok előtt.

Mivel a hazai sajtóban ez a rendkívül fontos hír sajnos nem kapott elegendő figyelmet, idemásolom az eredetileg angol nyelvű hírlevél legrelevánsabb részeinek magyar fordítását:

“Több európai nemzetbiztonsági forrás is arról tájékoztatott, hogy a Kreml egy politikai szakértőkből álló csapatot bízott meg azzal, hogy beavatkozzon a 2026 áprilisában Magyarországon tartandó választásokba. Forrásaim szerint a cél egyértelmű: Orbán Viktor hatalmának megőrzése. A Kreml által Magyarország ügyeinek kezelésével megbízott személy Szergej Kirijenko, Putyin első helyettese és Oroszország teljes bel- és külpolitikai befolyási infrastruktúrájának megalkotója. Kirijenko, a Rosatom korábbi vezetője, aki 2016-ban Putyin belpolitikai cárja lett, az elmúlt két évben drámaian kibővítette hatáskörét, és a külföldi választásokat Oroszország politikai irányítási eszköztárának kiterjesztéseként kezeli. Moldova volt a legutóbbi és legagresszívebb kísérleti terepe, ahol művelete szavazatvásárló hálózatokat, trollfarmokat és helyszíni ügynököket vetett be, hogy a választásokat a proeurópai Maia Sandu elnök ellen fordítsa. Ez nem működött teljesen, de a terv továbbra is érvényben van, és forrásaim szerint az oroszok most Magyarországon próbálják alkalmazni. Három különböző európai ország nemzetbiztonsági forrásaival folytatott beszélgetések alapján a Kreml Viktor Orbán kampányának támogatására irányuló kísérletéről szóló információkat megosztották a partnerekkel, és valószínűleg számos EU- és NATO-ügynökség már tud róla, és figyelemmel kíséri a helyzetet. … A magyarországi művelet is a helyszínen szerveződik. A terv az, hogy diplomáciai vagy szolgálati útlevéllel ellátott orosz szakértőket helyeznek el a budapesti orosz nagykövetségnél a közösségi média manipulálása céljából. A lényeg a büntetlenség – ez a tanulság közvetlenül Moldovából származik, ahol a hatóságoknak évekbe telt, mire felszámolták az orosz nagykövetség műveleteit, és végül több mint háromszorosára csökkentették Oroszország diplomáciai személyzetét. Forrásaim szerint a budapesti megállapodás szerint egy háromfős csapat dolgozik a nagykövetségen a GRU, az orosz katonai hírszerző szolgálat nevében – bár egyelőre nem világos, hogy már aktívak-e.”

Őszintén szólva nehezen érthető, miért nem erről beszél ma mindenki, mindeközben pedig miért csodálkozik azon bárki is, hogy Kijev a háborús agresszor Oroszország szoros szövetségeseként (vagyis az ellene irányuló háborút támogató félként) tekint a magyar kormányra, amelynek szerepe annyira fontos Putyin számára, hogy megmentéséért külön titkosszolgálati csapatot telepít Budapestre. Ezerszámra pusztulnak ukrán emberek az orosz fegyverek miatt annak a magyar háborús segítségnek is köszönhetően, amely blokkolja az ukrán honvédelmi erők támogatására hivatott nyugati támogatásokat.

Nézzük tehát meg újra, mik is voltak a moldáviai választásokba történő orosz beavatkozás főbb módjai, hiszen még egyértelműbben kimondhatjuk, hogy ugyanezekre kell számítanunk itthon is:

• pénzügyi befolyásolás: szavazatvásárlás, fedett finanszírozás (kriptovaluta felhasználásával)

• hamis bombariadók és provokációk, társadalmi nyugtalanság előidézése

• mesterséges intelligencia-alapú dezinformációs műveletek, külön-külön célcsoportokra specializálva - „à la carte”

• kiberműveletek

• intézményi szabotázs

• ortodox egyház szerepe

Minderre bizonyítottan 100 millió Eurót költött Moszkva, de a jelentések szerint a valós összeg természetesen ennél jóval több lehet.

A propaganda stratégiai narratívája a Nyugathoz, még pontosabban az EU-hoz való közeledés lejáratása volt, itthon is nagyon jól ismert kommunikációs elemekkel: “Moldova elveszíti szuverenitását, identitását és kultúráját,” „az EU meleggé tesz,” “az EU gyarmattá tesz,” “az ország elveszíti szuverenitását,” stb. Ennek keretében olyan hamisított levelet is kreáltak - a jól bevált orosz titkosszolgálati módszereknek megfelelően -, amelyben az oktatási miniszter arról rendelkezett, hogy az iskolákban kötelező LGBTQ-tudatosságot növelő órákat kell tartani. A szuverenitásra és identitásra jelentett EU-s “veszély” hangsúlyozása mellett a másik irány annak terjesztése volt, hogy a Nyugat háborúba és instabilitásba sodorja az országot, és az ukrajnai háború tönkreteszi az ország gazdaságát.

Az orosz dezinformáció és propaganda végtelen cinizmusára jellemző módon elfeledkeztek megemlékezni arról, hogy a háború Oroszországnak köszönhető, illetve, hogy Moszkva kitűzött célja Moldova orosz befolyás alá hajtása, vagyis az, hogy az ország szuverenitását ténylegesen felszámolják és belőle valódi gyarmatot csináljanak. Ugyanennek a ténynek a megemlítése a hazai kormánypropagandából is sajnálatos módon hiányzik. (A szovjet idők tapasztalata alapján lehet mérlegelni, melyik a jobb verzió: a “virágzó” Moszkva tényleges gyarmatának lenni, vagy önkéntesen csatlakozni a “hanyatló” Európai Unióhoz.)

A Magyarországra telepített orosz titkosszolgálati csapat műveleteit természetesen a magyarországi kontextushoz adaptálják, és ezen kontextus legfőbb különbsége a moldáviaihoz képest az, hogy itt kormányon akarnak tartani egy Moszkva-barát pártot, míg Moldáviában megbuktatni akartak egy Nyugat-barát kormányt.

Ennek megfelelően az orosz beavatkozás nem társadalmi destabilizációra, illetve a kormányzati intézményekbe vetett bizalom megingatására irányul, hanem

• a külső fenyegetettség érzetének növelésére, ennek az ellenzékkel való összemosására, illetve

• annak bizonyítására, hogy ebben csak a hatalmon levő kormány tud segíteni.

Milyen beavatkozási formákra kell tehát számítanunk hipotetikusan?

A szavazatvásárláshoz nyújtott anyagi segítség, a kampány fedett finanszírozása, a mesterséges intelligencia segítségével gerjesztett közösségi médiás propaganda és dezinformáció mindenképpen ezek között szerepel.

Nagy szerepet játszhatnak ugyanakkor a hamisított dokumentumokra vagy bizonyítékokra alapuló azon műveletek is, amelyek az ellenzék lejáratására irányulnak. Ilyenre volt példa a Tisza párt elnöke elleni lejárató cikk, amely azzal vádolta a politikust, hogy segített lopott készpénzt csempészni az ukrán vezetésnek. Erről már többször írtam, a legutóbbi fejlemény az ügyben az, hogy a magát sokéves múlttal rendelkező, komoly szervezetként bemutató “oknyomozó portál” honlapja (ecij.org), amelyet viszont egyértelműen az említett cikk publikálására, éppen a publikálás napjaiban hoztak létre, ma már nem is működik.; önmagában ez a tény is világosan demonstrálja, hogy egy teljes hazugságra épített lejáratással volt dolgunk.

Mindemellett a hipotézisek szintjén fokozottan számolni lehet olyan veszélyhelyzetek - pl. hamis vagy akár valódi bombariadók - előidézésével is, amelyekkel Ukrajnát lehet vádolni, és amelyet természetesen a kormány úgymond időben fel tud deríteni és el tud hárítani, hogy aztán ezért is azt az ellenzéket tegye felelőssé, amelyet közben minden eszközzel próbál Ukrajnához kapcsolni. Ez természetesen már a radikálisabb forgatókönyvek közé tartozik, azonban itt van jelentősége annak, hogy létezik moldáviai előzmény, ráadásul ugyanaz a csapat érkezik orosz részről Magyarországra, amely ebben az előzményben részt vett.

Az efféle machinációkkal szembeni leghatékonyabb védekezés az előretájékoztatás, más szóval a stratégiai kommunikációs elhárítás. A tájékoztatás kétféleképpen segíthet elhárítani a fentebb vázolt műveleteket: ennek segítségével a közvélemény könnyebben felismeri és azonosítja a hazugságok mintáit, így egyre inkább immunissá válik velük kapcsolatban, másfelől pedig éppen ennek köszönhetően az elkövetők szemében csökken a módszer eredményességébe vetett hit és így az alkalmazásuk intenzitása is.

És most jön a legfontosabb rész.

Annak alapján, hogy az európai és amerikai titkosszolgálatok tudnak a Budapestre küldött orosz hírszerzőkről és ezt egy magyar újságíró számára kiszivárogtatják, teljes bizonyossággal kizárható, hogy a magyar szolgálatokhoz nem jutottak el ugyanezek az információk és ők ezt nem továbbították a kormány számára. A tény, hogy erről mégsem a magyar kormány, hanem egy független újságíró számolt be, arra enged következtetni, hogy

a magyar kormány tudatosan el akarja hallgatni az orosz hírszerzők tevékenységét.

A hallgatás pedig aligha magyarázható mással, minthogy a magyar kormány érdekében áll az orosz hírszerzők hazai tevékenysége. A magyar országgyűlési választások befolyásolására érkezett orosz hírszerzőkkel való kollaborálás viszont a magyar nemzetbiztonságot és szuverenitást súlyosan fenyegető bűncselekmény, bárki is kövesse azt el.

A kormányon a sor: vagy bizonyított módon kiutasítja az orosz hírszerzőket, vagy vállalja annak vádját, hogy a választásokat az orosz hírszerzés módszereivel, a velük való tiltott együttműködés keretében próbálja befolyásolni, nyilvánvalóan az orosz érdekeknek megfelelően. (Hiszen máskülönben nem érkezett volna orosz segítség.) Innentől fogva a kormány minden lépésére ennek a gyanúnak az árnyéka vetül a kampányban.

Amíg tehát nem történik meg a kiutasítás, azt kell vélelmeznünk, hogy a kormány az oroszok behívásával kíván hatalmon maradni.

A “keleti nyitás” politikája elérkezett logikus konklúziójáig - az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulójának évében.