Tornádó előtt köpönyeg
Klímaváltozás és biztonság
Szeretnék a jövőben időnként néhány régebbi írást ajánlani, de nem friss mondanivaló hiányában, hanem annak érzékeltetésére, hogy bizonyos témákban milyen történelmi ívet írunk le: történt-e a korábbi cikk megírása óta változás, azaz remélhetjük-e, hogy sikerült jó irányba navigálni az adott probléma kapcsán?
Elsőként - a Floridára épp lecsapó Milton-hurrikán apropóján -, a klímaváltozás biztonságpolitikai kihívásairól álljon itt egy 2009-ből. (A zseniális Marabu-karikatúrára külön felhívom a figyelmet.) A mottót a cikkből idézem, az USA Nemzeti Hírszerző Igazgatósága területtel foglalkozó felelős vezetőjétől, akinek beszédét annak idején Washingtonban személyesen volt módom meghallgatni (ezért nem tudok hozzá más hivatkozást megadni):
“Az a legnagyobb bajunk, hogy végső soron fogalmunk sincsen, hogyan fognak reagálni az emberek a klímaváltozás elkerülhetetlen hatásaira.”
Spoiler alert: továbbra sincsen. Ráadásul a cikk megjelenése óta bekövetkezett Ukrajna elleni orosz vagy Izrael elleni Hamasz-támadás nullához közelítő előrejelzési helyességi aránya sem kecsegtet sok jóval az ezekhez képest nagyságrendekkel komplexebb eszkalációs dinamikával rendelkező klímabiztonsági területen. (Erre a problémára persze később majd még részletesebben is visszatérnék.)
És akkor következzék az említett cikk:
Friss és különösen aggasztó illusztráció a klímabiztonsággal kapcsolatos íráshoz:
A fenti poszt mai közlésekor még nem tudtam arról az egy nappal korábban (2024. október 8.) a Bioscience folyóiratban publikált tanulmányról, amelyből az alább olvasható mondatok származnak. Mindenesetre így még szemléletesebben demonstrálható, ami miatt fontosnak éreztem a 2009-es (már eleve nem optimista) cikket is “újraközölni”: történt-e a cikk megírása óta érdemi változás, azaz remélhetjük-e, hogy sikerült jó irányba navigálni az adott probléma kapcsán...?
A most megjelent tanulmány mondatai:
“Visszafordíthatatlan éghajlati katasztrófa küszöbén állunk. Minden kétséget kizáróan globális vészhelyzetről van szó. A földi élet struktúrájának nagy része veszélyben van. Az éghajlati válság kritikus és kiszámíthatatlan új szakaszába léptünk. Tragikus tény, hogy nem tudjuk elkerülni a súlyos következményeket, és már csak abban reménykedhetünk, hogy a károk mértékét korlátozni tudjuk. Az előrejelzések zord valóságának a tanúi vagyunk, miközben az éghajlati hatások fokozódnak, és világszerte példátlan katasztrófák, valamint emberi és nem emberi szenvedések jeleneteit idézik elő. Az éghajlat drasztikus felfordulása zajlik körülöttünk, olyan szörnyű helyzetben vagyunk, amilyenre még nem volt példa az emberi létezés történetében. ... Tavaly rekordot döntött a tengerfelszín hőmérséklete, 2000 éve a legmelegebb extratrópusi nyár volt északi féltekén, és számos más éghajlati rekord megdőlésének lehettünk tanúi. Ráadásul az elkövetkező években sokkal szélsőségesebb időjárást fogunk látni. Az emberiség jövője a tét.”
Forrás: https://academic.oup.com/bioscience/advance-article/doi/10.1093/biosci/biae087/7808595?login=false#485024408
nem ide, bocs, de majd frissítek :)
A csapos közbeszól
Egy friss hír margójára: az amerikai költségvetés 66 nemzetközi szervezet támogatását függeszti fel, mondván azok „radikális éghajlat-politikát, globális kormányzást és ideológiai programokat támogatnak” https://apnews.com/article/trump-administration-global-organizations-un-daaa4c9f459d7a492536a1a4e3b7697c
A világrend és a nemzetközi jog szétesése kapcsán javasolnék egy pillantást vetni Mo. térképére. És akkor mit látunk? Hogy Magyarország területére 20 jelentősebb folyó lép be külföldről (részletekért ld. AI). A magyar folyók vízhozamának több mint 90%-a külföldről érkezik, ami Európában is kiemelkedően magas arány. Nahát! Csak nem lesz az ország kiszolgáltatva az egyre inkább vízért is meginduló harcban egy szétesett, keretek nélküli világban? Neeem, az lehetetlen...
Ki tudja miért (vajh), de eccercsak beugrott egy regény (nem mellesleg a világirodalom egyik legnagyobb műve): „A rekkenő levegő ekkor összesűrűsödött a szeme előtt, és a sűrű levegőből igen-igen különös, áttetsző úriember materializálódott. Apró fején zsokésapka, kurta-furcsa kockás zakó rajta, ugyancsak levegőből szabott... Öles termet, de valószínűtlenül sovány, válla keskeny, s arckifejezése - hadd hívjam föl erre külön a figyelmet - csúfondáros.” Amihez kisvártatva T. M. is csatlakozott. „Az ég beborult, de nemhogy hűvösebb lett volna, hanem a szabadon áradó hőséget, amely megérkezésünk tizennyolc napja óta (s nyilván már jóval előbb is) uralkodott, fojtó sirokkói fülledtség váltotta fel, és időről időre gyengécske eső áztatta délelőttjeink bársonyos színterét.”
Teljességgel érthetetlen...