Véleménykorlátozásról, kémvádról, Moszkváról, a (világ)politika irracionalizálódásáról
Interjú a 444-en
RÉSZLETEK AZ INTERJÚBÓL:
“E törvény [az ún. nagytakarítási törvény] elfogadása a jelenlegi politikai rendszer egyértelmű diktatúra-bélyege lenne, hiszen ennek alapján teljesen önkényesen korlátozhatnák a véleményszabadságot pusztán politikai és ideológiai okokból, ráadásul egy gyakorlatilag ellenőrizhetetlen ‘hivatal’ döntése alapján. …
Az a ‘világrendszerváltás’, ami tevőleges orosz részvétellel és jelenleg sajnos éppen amerikai hátszéllel is próbál magának érvényt szerezni, egy olyan autoriter, világnézeti alapon működő politikai ideológia – amit keresztény nacionalizmusnak is neveznek -, amelynek a lényegéből fakad a társadalom világnézeti alapon történő korlátozása.
Oroszország példája talán elegendő mindennek bizonyítására.
A kereszténységhez persze ennek az égvilágon semmi köze nincsen, de a kommunista Szovjetuniónak sem sok köze volt Marxhoz. A szóban forgó törvényjavaslat tulajdonképpen segít ebben a kérdésben további maszatolás nélkül, tisztán látni. Ez a tét, lehet választani.”
“Egy illegális ügynök felderítése eleve nagyon nehéz feladat, sok esetben csak akkor történik meg, amikor az ellenséges oldalról átáll valaki és így fülest kap az elhárítás.
Természetesen lehet különböző csapdákat, műveleti ökoszisztémákat kiépíteni, amelyekkel fel lehet kelteni a potenciális célszemélyek érdeklődését, arra késztetve őket, hogy ‘belesétáljanak’. Ezzel persze még mindig csupán leszűkítettük azok körét, akiket figyelni kell, ám már ez is óriási előrelépés ahhoz képest, amikor pusztán a levegőt szurkáljuk.
Azonban ehhez is mindenekelőtt a kihívás felismerésére, majd ebből fakadóan a műveleti erőforrások megfelelő allokációjára, illetve egy olyan szemléletre lenne szükség, amely díjazza a csak hosszútávon megtérülő, és addig bizony sok esetben sziszifuszi, látszólag kiemelkedőbb konkrét eredmények nélkül zajló munkát. Tartok attól, hogy e téren bőven van még pótolnivaló.”
“Mindent egybevéve, sajnos annak lehetünk tanúi, hogy a politika és világpolitika szintjén is egyre nagyobb szerepet kapnak az irracionális autoriter ideológiai motivációk, amelyek egyre kevésbé elemezhetőek racionális elemzői modellek segítségével.
Ezek az ideológiák magukat üdvözítő megoldásként állítják be, amivel lehetetlenné teszik a demokratikus diskurzust és kompromisszumkeresést, hiszen a politikai és világnézeti ellenfelekre egyszerűen a gonosz eszközeként tekintenek.
Ebből a felfogásból következően háttérbe szorulnak azon fékek és egyensúlyozó rendszerek is, amelyek szerepe éppen az emberi döntések tökéletlenségéből és irracionalitásából fakadó konfliktusos helyzetek minimalizálása lenne. Szomorú tendencia ez, hiszen történelmi perspektívából nézve éppen olyan pontosan látható, hogy mifelé tart így a világ, mintha csak egy vonatszerencsétlenség lassított felvételét néznénk.”
A TELJES INTERJÚ IDE KATTINTVA OLVASHATÓ.
